Reggel van még most is és nem rég szakadtunk el. Kicsit rohantunk, mintha a felöltözés után elmentünk volna egymás mellett. Ma is bement, bement a vesztőhelyre „nem maradok sokáig” jeligével. Tegnap korán lefeküdtünk aludni, már annyira fáradt volt, már úgy sajnáltam. Legszívesebben csak simogattam volna egész éjjel, hogy szépek legyenek az álmai, és végre egy jó hosszút tudjon aludni. 22 órakkor, két Jóbarátok rész után, bújtunk a takaró alá, szinte azonnal elaludt. Hallgattam, ahogyan kissé nehézkesen veszi a levegőt, lélegzett…
Elaludtam. A reggelt nem jelezte a telefon és mikor kinyitottam a szemem ő engem nézett, éreztem a kezét a csípőmön. Puszit nyomott az arcomra és végig simogatott. Jó érzés volt, olyan szeretet teljes. Még vagy fél órát töltöttünk egymás karjaiban, amikor végre sikerült kideríteni mennyi az idő… akkor kezdődött az elcsúszás….
Szájra puszi, elköszönés. Délután találkozunk….
Igen addigra kell neki ajándékot vennem, és már tudom is it kap, és addig még magamnak is kell ajándékot vennem…:)
