Emlékszem, amikor elkezdtem vezetni, azt hittem ez a világ legnehezebb dolga, és soha nem fog csak úgy menni. Remegett a lábam, és a kezem is…
A kuplungot alig bírtam benyomni, és nem tudtam mi követ mit.
Most azt hiszem a vezetés a világ legjobb dolga.
A tanárok által sokat emlegetet pásztázás, kuplungcsúsztatás, időben váltás már a múlté.
Az utat figyelni kell ez tény, de ez reflexé válik, ahogy minden más is…
És már le tudod húzni közben az ablakot, cd-t tudsz cserélni, élvezed, ahogy besüt a nap, ahogy az arcodba csap a hideg levegő, meg sem állnál, mert a meg megnyugtat és érzed sínen vagy!
Hátradőlsz, és uralkodsz! Ez a lényeg! Stressz helyzetek persze adódnak, mert sajna nem csak egyedül az enyém a pálya, és hülyék mindenhol vannak… de azt hiszem, meg kell tanulni átlépni rajtuk.
Az ÉLET? Az félelmetes…
Remélem soha nem lesz reflexszerű, mert az ellaposít, és unalmassá tesz.
Legyen félelmetes mindig, hogy előre hajtson, küzdésre kényszerítsen…
És ha majd elfáradok, beülök az autómba és átélem a csodát…
