Tegnap este, éjjel feküdtem az ágyamban egyedül. Orvosi tanácsra :) szorosan átöleltem a plüss kutyám és próbáltam nem gondolkozni.
De nem ment.
Az jutott eszembe, hogy mi lesz velünk 10év múlva, hogy mi lesz velem.
Próbáltlam elképzelni, lesz majd egy férjem? gyerekeim? egy állandó munkahelyem? fura, hogy ez mennyire elképzelhetetlen. Főleg a férj dolog...

Vajon Indiában leszek, és hány tigrist fogok addigra megmenteni?
Vagy egy irodában fogok ülni amit soha nem akartam???!!!
És vajon kik lesznek a barátaim, sznob hülyék akikkel csak a munkahelyen találkozok? Vagy igazi jó arcok akiket már most is ismerek?

Greenpeace-es leszek, ahogy elképzeltem 16évesen? GREENPEACES leszek, és állatokat mentek!

Vagy kutyamenhelyet nyitok! Igen!! És ki fog nekem ebben segíteni, egy igaz jóbarát aki olyan elhivatott mint én, vagy a férjem, akit épp az ilyen helyzetekben ismertem meg????????

Ilyen csak a filmekben van?!

Igazából félelmetesnek tűnik a jövő...

Félelmetes, hogy nem tudom elképzelni, hogy valaki kitart mellettem jóban és rosszban, egészségben betegségben amíg a halál el nem választ.
Azt még inkább nem tudom elképzelni, hogy én kitartok így valaki mellett...na és ezt még össze kéne egyeztetni.
Tehát olyan ember mellett tartsak ki aki kitart mellettem?!!!
Lehetséges ez???????

Mennyi az esély rá, hogy találok egy ilyen férfit? Vagy megtalál egy ilyen férfi?
Vagy egymásra találunk???????????



Lehet nem is megyek férjhez...
De gyerekeket meg szeretnék... ehhez manapság már nem kell férj...

És vajon lesz egy házam, szép nagy kerttel, ahol lesz homokozó meg hinta a piciknek meg egy kis medence,meg sziklakert?Na meg kutyák....
Vagy egy panelban fogunk lakni szűkössen, de boldogan?

Szeretni fognak engem 30évessen is az emberek?

Nem változok annyira meg addigra, hogy már nem fognak várni a találkozókon?????????

Lehet hogy addigra már, inkább kellemetlen személynek tartanak majd...!!!????

Túl sok a kérdés...