mindennapok

Kedden nálam aludt... hát inkább muris volt az este eleje mint varázslatos,, de hát néha ilyen is kell. :) Azt történt, hogy hát élveztük egymás társaságát, ami akkor még varázslatos volt, hiszen villámlott, meg vihar volt.
A villámok bevilágították az amúgy sötét szobát, ilyenkor mindig megcsillant a fény abban a szép mélybarna szemében.
ezekben a pillanatokban egyszer csak berobbant az albélőnk és megállt a szoba ajtóban...
Kopogás nuku...
Egy jó 5 másodperces fagyás után, végre kiment.
Röhögőgörcsben törtünk ki szinte egyszerre... nem is hagytuk egy darabig!
Egy jó óra elteltével, már tudtunk beszélgetni a röhögéstől, de még mindig csak nehezen ment.
A vállán feküdtem, és röhögtünk.
Egyszerre csak csönd lett...

"Valamit még is elért a srác, tök jó, hogy ide bújtál"

 Az este további része kellemesen telt... de a biztonság kedvéért bezártam a szoba ajtót :)

7kor keltünk, kikisértem...szegénykém nagyon fáradt volt, persze én is, de ő dolgozni ment, én meg vissza az ágyba.
Nem ment az alvás, pedig próbáltam... valahogy megszoktam egy este alatt, hogy ott van, és hiányérzetem volt.

Beültem a gép elé...
Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy pénteken megy el egy hétre, és addig már nem látom...
Írtam neki, ráére csütörtökön, de ő azt mondta hogy nem, de ma(szerda) feltétlenül mennjek el hozzá, ha van kedvem.

Így tegnap is nála voltam, mármint nála ébredtem ma...
Volt egy érdekes beszélgetésünk, amikor már aludni készülödtünk.

-Azért kedvelsz egy picit!??? (több volt a hangjában a kérdés mint a kijelentés)
meglepdödtem, nem mondtam egy darabig semmi, csak hallgattam a szuszogását és próbáltam rá jönni most ezzel mit akar.
-Egy picit (hangzott a válasz bátortalanul)
-Nem értem, hogy miért csinálod ezt, de jó!
Mit akar? kérdeztem magamtól...háttal feküdtem neki, nem láttam az arcát , ő szorossan átölelt, nem értettem...
-Zavar?
-Dehogy! csak nem értem miért jó ez neked, ... csak egy picit!
-Ennyi erővel én sem értem, hogy neked miért jó velem.
-Pedig vagy annyira inteligens, hogy magadtól is tudd.
Tényleg nem tudom... minden nap félek, hogy majd vége lesz.
-Én is csak egy picit tudom, hogy miért jó neked velem. Elárulod hogy mit gondolsz miért jó nekem?
-Hát mert, ez az idősebb pasival lenni mindig sláger volt.
-Szerintem nem azért vagyok veled mert, idősebb vagy. De ezt Te is tudod, remélem.

Nem jött válasz... az orrát a hajamba nyomta és mély levegőt vett.
A tarkomra nyomott egy puszit, majd kifújta a levegőt...
végig futott a gerincemen a meleg fuvalat ami egyenesen belőle jött... jó érzés volt!
Elaludtunk...

Nem értem mire fel volt ez a beszélgetés, de azt hiszem hiányozni fogok neki.

Ő is nekem, NAGYON!