Egyik nap azon gondolkoztam, hogy vajon tényleg hasznunkra válnak-e az emlékek.
Jó, ha vissza tudunk gondolni? Jó és rossz dolgokra egyaránt?
Jó, hogy tanulunk belőlük, és ahogy idősödünk egyre bizalmatlanodunk, hiszen hiába történnek jó dolgok is, a rosszak sem elkerülhetetlenek. Tanulunk a hibáinkból, vagy csak menekülünk előlük?
Szeretem az emlékeimet, és úgy gondolom, hogy véletlenek nagyon ritkán vannak. Minden miértnek meg van a mertje – ahogy Nussi mondaná!
Amióta Doki nincs nekem, nem tudok írni. Kusza gondolatok cikáznak bennem.
Talán jó, hogy elmegy. Oka van.
Kezdődik a suli, új embereket fogok megismerni, új fiúkat, helyesek lesznek és izmosak, és szép lesz a szemük, és hízelgő a hangjuk.
Nem tudom elképzelni, hogy valaki más…
Tomi! Tomi messze lakik, pedig elérte, hogy péntektől vasárnapig csak rá gondoljak, bizakodva!
De vasárnap délután kaptam egy smst Dokitól… az elsőt 20-a óta
Hiányzok neki
Ő is nekem
Tovább kell lépnem
El kell engednem
Ha kellek neki, majd visszajön
Ha nem, lesz más és Ő is emlékké fakul