Tovább lépek, eldöntöttem.
Viszlát, Doki...
"Arra gondol, õt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha."
"Nem fáj hogy ugyanúgy fúj a szél
nem fáj hogy tietek még a tér
nem fáj én nem itt nõttem fel engem itt senki
nem ismer
mostantól nincs hozzám közöd
én nálad messzebrõl jövök
nem számit rólam mit hiszel
hidd el hogy sosem hittem el
téged viszlek magammal meglátod
jobb lesz azonnal"
"Innen már nincs messzebb!
Innen már nincs messzebb!
Menj innen, fordulj meg menj amíg engedlek!
Legyél jó, fogadj szót, hallgass rám."
"Mit tettem-mit tettél??
Nem látlak tisztának.
Most mégis mit vártál?
Mit képzelsz meddig tudsz zsinóron rángatni még?
Engem nem szoktak!
Mondd csak, így mit kezdjek azzal,
Hogy kócos vagy, mocskos vagy, éhes vagy?
Fésüllek, mosdatlak, jól lakhatsz.
Azt hitted, hogy csak úgy kisétálsz innen és
onnantól nagyjából az jön, hogy szószerint ingyen van minden??
Hát tévedsz!"
"Hallatlan, látatlan, óvatlan, kelletlen,
Végetlen, váratlan, vágatlan, véletlen..."
