Év összegzés:
2008: alapjában véve tanulságosan szar év volt. Jó hogy vége, kár hogy nincs rá semmi biztosíték, hogy jobb lesz.
Februárban már meg volt az első szakításom, amit ugyan nem bánok, de máskor inkább kihagynám az exemre rendőrthívós, ordítozós, félős, titokban Dokival smsezős időszakot. Márciusban kezdődött az egész Dokis ügy, az elején kíváncsiságból, csak szex és más semmis kapcsolatból egy igen erőteljes egymással harcolós, vívódós, hol jó hol nem jó, de mindenkép egyedi és varázslatos és megismételhetetlen. Egy jó pszichiáter és egy megzuhant diáklány nevetséges majd egyre komolyabb kapcsolata, ami mára már egy ismerősi viszony. A nyár eleje így telt, hol vele, hol nem. Nem dolgoztam túl sokat, és valahogy semmi sem ment. Nyár végén közölte a drága sulim, hogy áttettek költségtérítéses képzésre, így az anyagi problémáim az év következő felére biztosítva voltak. Nyár végére túl voltam a második szakításomon is…
Úgy érzetem magam, mint egy jó nagy rakás…. Szerencsétlenség. Egy hülye, naiv nem törődöm csajnak, aki meg sem érdemli, hogy bárki szeresse. Azt hiszem ennél mélyebben még soha nem voltam, és remélem nem is leszek. A kudarcok hegei azóta is jól kivehetőek, és az egykor olya kemény, erős, nagyon ritkán sírós csajból egy hülye nyavajgós féltékenykedős lány lettem. Elég brutálisan neki álltam a bulizgatásnak és az ivászatnak is. Egy ilyen részeg pillanatomban láttam meg Tomit, és hogy, hogy nem, arra jutottam: leszólítom. Bár már régebbről ismertük egymást, csak köszönő viszonyban voltunk, vettem a bátorságot és oda mentem hozzá. Tíz perc beszélgetés után, meg hívott egy koktélra, így biztos lehettem benne, annyira azért nem bánja, hogy oda mentem (állítása szerint akkor még nem sejtette, hogy akarok tőle valami ----talán akkor még én sem.) Táncoltunk, elég sokat, mire végre megcsókolt. A bulinak vége lett, ő haza indult. Én is haza találtam valami iszonyatos hajnali órában( ő nem is mert kb 8óra volt) Több iwiwes levél, és még egy csókolózós részeges buli után, végre egyszer felhívott, hogy most már menjünk együtt bulizni, ez volt szeptember 29-én. Akkor fogta meg először a kezem. Bátortalanul, de kedvesen és ekkor kaptam meg tőle az első józan, de nem józanító, inkább megrészegítős csókot. (ez az évnek nem a rossz oldalához tartozik). A féltékenykedős lány kénytelen volt össze szedni magát, mert a nemhívfelnapotnaegyszerakkorsírok tulajdonság nem jött be se neki, se a megmentőnek. Próbálkozok, próbálkozok….
Az évnek vége lett, és kezdődik egy másik.
Egy remélhetőleg sokkal jobb év….
