Meghalt a város. Reggel 06:05-kor állították le a helyi járatos buszokat. A hozzájuk legközelebb lévő megállóban kellett vesztegelniük. A magányos buszok érdekesen festettek a szürke reggelben. A járdán nevetségesen közlekedő fiatalok sora próbált beérni az iskolába, még viccesebb volt ahogy a felnőttek próbálkoztak a tükörsima jégen. „Az ország korcsolya pályává változott” hirdette a rádió. Hát az ország többi városáról nyilatkozni ugyan nem tudok, de Pécs felvette zord álarcát. Az autók lépésben próbáltak közlekedni, és segélykérően csikorogtak a kerekek, ha a piros lámpa végre zöldre váltott…
A parkolóból kiálló Suzuki az enyhén leejtős talajon a padkáig csúszott. Nem volt nagy távolság, talán csak egy métert haladt oldalra az az autó, de olyan valószerűtlen volt az a mozgás. Még soha nem láttam ilyet. A benne ülő nő leállította a motort és telefonálni kezdett. Eltűnődtem, vajon kit hív. A férjét? Munkahelyét?
Haza indultam. Ismét egy parkoló. Az Audiból egy 30as pasi – öltönyben, szövetkabátban pont ahogy illik- szállt ki. Javában telefonált. Becsukta az ajtót és szerényen villant egyet az autóremek. Ugyan ebben a pillanatban a pasas megcsúszott és a fejét beverve az autóba, seggre ült. A telefon majdnem elém csúszott. A kijelző sötét volt. A kocsi riasztója természetesen bekapcsolt, de szinte rögtön le is állította. Nevetett. Örültem, mert hangos volt az a koppanás. A szám elé tartottam a kezem, mert nekem is vigyorra állt a szám. Nem tehetek róla, nem minden nap látok öltönyös fickókat a földön ülni…
A telefont felvettem, odabotorkáltam hozzá. Megkérdeztem jól van-e. Vörösre vált fejjel bólogatott. Mutogatta, hogy kettő, mondom jól van tényleg nagyon koppant a feje… Nagy nehezen felállt ami megint csak vicces volt abban a csúcsos elegáns cipőben. A nevetést abba hagyva elmondta, hogy ez már a második ma…(ja hogy ezért mutogatta, hogy kettő) Vissza adtam a telóját, és kéz és lábtörést kívántam neki. Megint röhögni kezdett. Megköszönte. Viszont kívánta és rám kacsintott. Vicces volt…
A város újra éled, járnak a futárok, járnak a buszok…minden oké…holnap kezdődik elölről