mindennapok

Nem tudom, mit érzek,
De tőled más lett az egész,
Én is megváltoztam, és már nem zavar, hogy nézel,
Hogy itt vagy mellettem, és néha hozzám érsz.

Amit mondanék, mind hazugság,
Még soha nem kerestem erre szót,
Tudod, az elveszettek nem tudják,
Hogyan is kell kimondani, a jót.

Hát akkor állj elém, és nézz csak rám!
Itt az arcom és ha kell, talán neked adnám.
Állj elém és nézz meg jól!
Már csak tőled függ és bármi lehet az álmunkból.

Mindent elvesztettem,
Sokszor most is félek még.
Nekem semmi sem volt,
Csak egy elmosódott emlék.
De érted azt hiszem, hogy bármit megtennék.