Hát nem hívot...
Utálom ezt, valahol azt szeretném hogy ne jelentkezzen, hiszen nem akarok kapcsolaltot senkivel, TÉNYLEG NEM! De még is azt érzem, ha nem hív akkor csalódott leszek!Sőt csalódott vagyok!
Azt is érzem, hogy érte lehet, hogy feladnám a fogadalmat.
Nem tudnám elengedni, ha adott lenne a lehetőség.
Tegnap mondtam drága Hugimnak, hogy bárcsak ne hívna... de még is mi ez az ellentét nem szoktam én ezt meg, én mindig tudom mit akarok...és most még sem!... Wáááá..megőrülök!
Azt is mondtam Nussimnak, ami nyilvánvaló, hogy kár ezen rágódni, de még sem birok már magammal... úgy unatkozom, társaságot akarok, hogy elteljen ez a nap is, hogy ne hívjon, és ne arra gondoljak, hogy nem fog hívni...
Juj ennyi szó ismétlést....az exmagyartanárom ezért megölne...
Este sem akarok itthon lenni, el akarok menni itthonról...beszélgetni valakivel.
Különben is Kiskorsó ott van tőle egy lépésre...lehet még rosszabb lenne!
Talán el kellett volna kérnem a számát, de akkor még más volt az egész...
Lehet pont az villanyoz fel, hogy megvárat????????????????????
A péntek délelőtt mellett, nyilván ez is az ami miatt nem tudok szabadulni a gondolatától!
Nem értem, hogy miért kérte el a számom ha nem keres?????????!!!!!!!!!!
A 72órás szabály még nem járt le. Pénteken délután 3körül kérte el a számom, akkor még ma 15óráig nem várhatnák tőle csodát, hiszen ő is pasiból van. Na meg különben is azt mondta hogy jövő héten fog hívni, hogy találkozzunk....de már jövő hét van pontosan 11órája és 17 perce...:D:D na jó ennyire hülye nem vagyok ám....

Befejeztem...:) majd lesz ami lesz! Meglátjuk...(a vak is ezt mondta) és a macskám is így kezdte... meg is döglöt...:D

Írok fizika tanáromnak, hogy miért nem nagyon voltam bent az óráján...
Remélem, elnéző lesz!:)