mindennapok

Tegnap este a Doki Bácsim kihúzott a rossz kedvből, ráébresztett mennyire jó vele, miért is vágytam én hirtelen másra mint, amire ténylegesen vágyom!??
Furcsálltam, hogy akart velem találkozni, miután közöltem vele, hogy rossz kedvem van.
Erre azt reagálta, hogy eljön értem és szomorkodjunk együtt.

Meglepett!

Általában ilyenkor azt mondja, hogy "Jó akkor pihend ki magad, aludj egyet és majd holnap találkozunk."
Meg is említettem neki amikor oda értünk hozzá, és nagyképűen hozzá vágtam: "már annyira hiányoztam, hogy nem tudtál bunkó lenni, Mi?"
Szerintetek erre mit reagál egy 29éves orvos, aki nagyon ritkán mond kedveset nekem(de akkor mindig nagyon jól esik)??????????????????!!!
"...És ha így van, akkor mit mondasz?"

Letaglózott!

Nem arról híres ami szenvedélyes "románcunk", hogy kedveskedünk egymásnak szavakkal!
Bevallom jól esett! A meggyalázott önbizalmam vissza tért és rá világított, hogy igen is RÁ van szükségem, mert ő megadta mindig, ami nekem kellett és még sem... Bár ezt nem bírom elmagyarázni, azért néhányan biztos értitek!
Iszonyatos, hogy szavak nélkül is milyen jól tudja érzékeltetni mennyire jó vagyok nála, ez nagyon feltölt...
Mondhatjuk, hogy újra önmagam vagyok, nem érzem azt mint tegnap, hogy senkinek nem kellek, meg, hogy már nem vagyok szép stb stb...

Szóval újra JÓL vagyok... mindenki megnyugodhat, még én is.
Alig várom, hogy újra vele legyek!

Reggel kicsit elaludtunk, ezért elkésett a munkából... Remélem ez nem megy majd a betegek rovására...
Álmos vagyok...megyek vissza aludni...