mindennapok

Tegnap este értem jött...
Mondott valamit, amivel igen csak meglepett, mert hát nem a szavak embere (legalább is nem ezen a téren)

"Hu basszameg...Hiányoztál!"

Petruska álla leesik és hangossan koppan a kocsi alján, majd az ülés alá gurul...
Bután és közben még is elolvadva néz a Doktor bácsijára...

nem mond semmit...mert még mindig nem kap levegőt...

Majd egy perc után azért elejt egy gyenge erőtlen és halk Te is nekem-et...

Vacsorára gyorst ettünk, ami nagyon finom volt, csak túl sokat kellett rá várni.

Egy véletlen elszólásom ("kitudja mikor látlak utol...őőőő újra!") is volt...
Kérdezte, hogy

"Ez a félelmed vagy a vágyad?"

Hosszú lenne elmagyarázni, de a vehet-e nekem parfümötből jutottunk eddig a kérdésig...

Azt válaszoltam, hogy "nyilván a félelmem, mert ha a vágyam lenne, hogy utoljára lássam akkor most sem lennék itt!"

"Jó veled! Miért szakítanák ennek véget, mintha elvágták volna?"



Még egy mondata és mára befejeztem...

"A tenyered közepéből árad valami, ami miatt nagyon kedvessek ezek a simogatások"

Ezt akkor mondta amikor már 10perce simogattam az arcát, és meggyőződésem volt hogy, elaludt...

"Ide kiskiflizhetnél hozzám..."

Hát nem Édi?:)