Idebenn, idebenn, idebenn...
Megjött a tél, a hideg és az illatok
A tél illata…
Még a fűtést is bekapcsolták, itt Pécsen.
Otthon annyira jó, otthon Dunaföldváron. Ott még a fákról lehulló levelek is ismerősek…
Nagyon jó volt egyedül sétálni a városban…
Gesztenyefák mindenhol, Pécsen csak Juharlevelű Platánt látni.
A füst, az utcákon keringő téli levegőbe vegyült füst illata, mindig a karácsony jut eszembe és a hó. Aztán az, hogy ha elég korán kelsz mennyire jó végigsétálni a sértetlen havon, ahogy nincs más zaj, csak a csikorgás. Végig tudod gondolni az álmod, amit éjjel szült a fantáziád és a tudatalattid. Csöndben.
Olyan jó lenne most egy jó hosszú ilyen reggel, mert lenne mit átgondolni, és nem csak az álmokról beszélek…
Az élet árnyairól, a gonosz Kacsákról, és igen róla, és róla…
És vajon Nussi mi jó vadkacsák merre tartunk, merre leljük meg téli lakhelyünket?
Mert vadkacsák vagyunk, ez nem kérdés, néha el kell repülnünk, vagy áttelelünk, kibírjuk? Mit gondolsz?
Olyan sok minden eszembe jutott, annyira jó lenne tisztán látni.
Látni, hogy mit akarok, és utána ráérnék megtudni, hogy más mit akar.
Erdő, erdő van idebent...