Doki adott nekem antibiotikumot, mert már eléggé oda vagyok. Beteg vagyok.

Tegnap egész éjjel ezen aggódott, hogy ő orvos még se tud a betegségemmel mit kezdeni. Aggódott, édes volt.

Mielőtt bárki megkérdezné, hogy „most kibékültetek?” nem, nem tudom.

Nem tudom mi van, ő sem tudja hogy mi van…

Én nem merem megkérdezni, ő nem akarja fel hozni, mert nem tudjuk.

Csak vagyunk!

„Szeretnék egy kis kutyát!”

Nekem már több mint egy éve hunyt el a kutyám, az egyetlen Drágám, akiért érdemes volt minden nap haza menni, akinek a farkcsóválásáért érdemes volt fel kelni. Aki bármikor megnevetetett, vagy felvidított, aki oda dugta az orrát az arcomba, ha bánatos voltam. Aki a családunk tagja volt, és elvesztése mindenkit megviselt.