Tegnap este palacsintát sütöttem neki, imádok neki bármit is csinálni. 22óra körül mentem át hozzá, zuhanyzott így Gabi engedett be. Váltottunk pár szót. Imádni való egy pasi ő is. Evett aztán eldöglöttünk az ágyon, beszélgettünk. Fura dolgok jöttek szóba. Olyan hideg szokott lenni sokszor hogy megijedek, de most éreztem hogy szeret. A válára hajtottam a fejem és néztük a plafont, pont mintha nagy fehér formás fellegek haladtak volna el fölöttünk. El is képzeltem egy pillanatig, de vissza rántottam magam a valóságba, és rá koncentráltam. Arról mesélt milyen grimaszokat vág a 3hónapos unokaöccse, a Bence. Édes volt ahogy előadta őket, jókat nevettünk. Már elmúlt 23óra mire bebújtunk egymás mellé és jó szorosan átölelt, fogta kezem és finom puszikat nyomott a tarkómra. Nem volt hideg, sőt ennyire talán még soha nem szeretett. Én ha rá nézek mindig az a kis lányos lilásrózsaszín köd vesz körül, úgy csodálom minden mozdulatát és lélegzetvételét, hogy néha azon kapom magam, furán mered rám: ugyan még is mit nézek rajta. Erre persze jól zavarba jövök, amire aztán ő is és szépen elpirulva nyomunk egymásnak egy-két puszit! Olyan érdekes ez az érzés...ha nincs mellettem akkor is boldoggá tesz az amit iránta érzek...
Az ágyam és a plüss kutyám elhagyatva néznek rám a szobámban, ha haza jövök tanulni, amióta együtt vagyunk nem aludtam itthon...
