Itt ülök a konyhában! laptop az ölemben... a szobából beszélgetés szűrödik ki, Nádi és Gábor hülyéskednek. Csabi a gépünkkel szenved. Én Walterral dumálok 13.31óra óta. Tök jó! Rég nem beszélgettem el senkivel ilyen jól, akit alig ismerek.
Néztem egy filmet délután, Amerikai história X. Nem tagadom a vége kikészített, és potyogni kezdtek a könnyeim. A film mondani valója a szélsőséges gondolkozás és szélsőséges megynilánulás következményeiről szól...(emellett egy jókora ellentéttel feszül meg benne. Túl közel állnak hozzám ezek a dolgok ahhoz, hogy hidegen hagyanak. Talán ennyire nem súlyos a helyzet, talán még is. Nem állunk messze tőle (szerintem). Talán az etnikum még nem fog fegyvert a fehérrekre, de már erőszakolja a magyar lányokat, már kirabolja, kizsákmányolja az országot! A film tanulsága szerint a gyűlölet fárasztó. Nem tudom, engem dühít ez az egész. Rossz vagy nem én igen is messzi ki kerülöm a romákat az utcán, nem, én nem félek. 40 cigány lakik a szomszédunkban, szóval már nem félek. Azt megérzik. "Tanulj meg a sarkadra állni!" Ne mondja nekem senki, hogy ugyan olyanok, mint mi. Falkában járnak, mocskossak, szemetelnek, mindent megengednek maguknak, neki mindent lehet. Igen, vannak kivételek csak túl kevesen. Kevesen ahoz, hogy aki egy kicsit is lát az ne vegye észre, hogy belölünk élősködnek, mint a sáskák! Nem mondom én, hogy gázkamrába velük, én csak annyit mondok, hogy menjenek haza... és boldogan kívánok nekik jó utat. Akkor talán nem lönek le egy öcsköst sem.
"majd otthon találkozunk"
