Hideg van. Nyomott a város és szürke. Ilyenkor csak Ákos tudom hallgatni, így tartom magam távol ettől a ridegségtől.
Sokan mondták már hogy nem mesélek eleget Tomiról, hogy mi van VELÜNK! Tudjátok, félek. Dokit kiírtam magamból, szinte minden percet… és úgy folyt ki a kezeim közül, hogy észre sem vettem. Nem akarok újra így járni.
Tamás álom pasi a rémálom hibájával együtt. A hiba, amiért panaszkodni szoktam, ha nem lenne nem is szeretném….
Akkor persze amikor, nem törődöm, akkor meg tudnám ölni, de azért utána mindig rájövök, hogy pont ez az ami annyira felnagyítja minden egyes jó tulajdonságát!
Gondoltam, hogy felsorolom, mit is szeretek benne, mert hát valjuk be, nem egy kopasz izom pacsirta… De nem kell felsorolnom… Ez meg marad nekem…Itt belül, és amíg én tudom ezeket, és érzem, és ő is érzi addig minden rendben lesz…
