Tegnap egy nehéz nap volt… Nehéz napja volt Nussinak, nehéz napja volt Tominak. Nehéz napom volt nekem is. Nussimat megpróbáltam kicsit vigasztalgatni, vagy legalább lélekben vele lenni. Tomival is ugyan így próbáltam, türelmesen nézni fáradt szemeit, és jó szorosan mellé bújni, hogy érezze nincs egyedül. Hajnalban kimentem egy kétbetűsre, amikor mentem vissza a szobába Tomi felébredt. Kezével keresni kezdett, nem talált. Átkucorodott az én helyemre. Legszívesebben nagy puszit nyomtam volna neki örömömben, de szép csendben visszabújtam mellé, ő jó szorosan átölelt. Jó érzés volt, soha nem tudnám megunni. Reggel, amikor mentem haza, láttam egy cukor fekete kiskutyát, akit a gazdája pórázon vezetett. A kiskutya próbálta tartani a lépést egy nagyobb kutyával. Olyan édes volt…egy fekete kis gombóc, csóválta az apró farkát. Majdnem elbőgtem magam.
Holnap tárgyalás… nincs kedvem. Ráadásul ma volt lázam is…már lement. Fáradt vagyok…
Hiányzik Tomi…
Kaptam egy csomagot Vilcsitől. Tele gumicukorral, egy kis pipővel, a „család legkisebb tagjának”, egy cd-t Amilie csodálatos élete című film zenéjével. Most ez hallgatom. Volt még benne virág meg egy kis plüss maci…nagyon örültem neki.
