Nincs igazából kedvem írni. Elvileg a héten megszületi Zsomborka. Amit már nagyon várok, várunk. Többek szerint késni fog, majd meglátjuk hogy tervezi a kis királyfi.
A hétvégét sikerült végre újra együtt tölteni Tomival. Tegnap este nagyon jót beszélgettünk. Több filmet is megnéztünk, Gyűrűk Uráztunk is. Bálint napon semmi érdekes nem történ az együtt habos fürdőzésen kívül, nagyon jó volt. Olyan „túl” bensőséges volt, nem rossz értelemben „túl” hanem jó értelemben.
Egyik barátnőm megkérdezte, ha tehetném, melyik kapcsolatomat törölném ki az életemből. Nem tudom igazából, azóta sem eldönteni. Vagy Sziszt vagy Dokit. Végül is nem is lényeges.
Néztünk egy filmet (nem tudom mi a címe, mert annyira nem volt jó) amiben volt egy nagyon jó elmélet a családról, otthonról. Nem tudom szó szerint idézni, de a lényege az volt, hogy ha elköltözünk, otthonról megszűnik számunkra a család. Az érzés, a tudat, az otthon. Utána egész életünkben azért harcolunk, hogy visszakapjuk, hogy megteremtsük a saját otthontól elszakított családunkat. A mi új családunk nem más, mint otthonra vágyó emberek csoportja. Az otthon biztonság, amire mindenki vágyik, még ha nem is vallja be, vagy nem is tud róla.
Ezen kívül még megnéztük a Mézengúzt, ami szintén nem nagy eresztés, de az „azért dolgozunk egész életünkben, hogy egész életünkben dolgozhassunk” egész találó kijelentés volt.
Legyen egyelőre mára ennyi…
