Azt hiszem ez az a képesség, ami mindenkinek meg van. Csak sajnos sokszor esünk abba a hibába, hogy eldobjuk magunktól. A fényes látás „a letünt remények után” közvetlenül jelentkezik. Fontos szerepe van abban, hogy ráébredjünk mekkora idióták voltunk, hogy mennyit áltattuk magunkat és, hogy mennyire világosan álltak a dolgok előttünk. Mi meg a sötét szobában ücsörögtünk, és vártuk, hogy végre valaki kinyissa azt a bizonyos ajtót. Amikor végre rájövünk, hogy nekünk kell beereszteni a fényt, hogy tisztán lássunk minden éles lesz és érthető. Észre vehetjük a nagy „Isten adta” lehetőségeket és persze a már elhalasztott dolgokat… Tudnunk kell, ilyenkor még nincs veszve semmi, sőt „minden most kezdődik el”! Ragadjuk meg azt, ami boldoggá tesz, és ne reménykedjünk feleslegesen abban, ami már elmúlt…
„Ahhoz múlt legyen a múlt idő, először el kell múlnia.” Ez lényeges momentum, ne csapjuk be magunkat még azzal is, hogy elmúlt, valami. Ha nem múlt el, akkor még nem kezdhetünk új dologba mert, az, hazugság. Tehát szembe kell néznünk az érzéseinkkel őszintén, még ha nehéz is néha belátnunk, hogy tévedtünk az elmúlt pár hónapban vagy évben.
A fényes látás legyen veletek…
