Hát kezdjük a legelején!
Hajnali 2008. november. 23. 8 óra, Petra Baba azt a látszatot kelti, hogy felkelt. Kivonul a konyhába, leül a helyére az asztalnál, annak a helynek története van, de jól megérdemelten uralja már 7 éve. Kávét tesz elé a szeretett Édesanyja és rákérdez, arra, hogy miben szándékozik menni kedves barátnője életének egyik legfontosabb napjára. Ezen, mélyen elgondolkozik, de nem válaszol, csak annyit hogy Boldog Születésnapot és ad neki két puszit! A kávé elfogy, és szép lassan (de biztosan) kifejti a várva várt hatást. „nem tudom, mit vegyek fel” jelenti ki, szokásához híven. A szobájába indul és elkezdi csomagolni a rokon gyerkőcök karácsonyi ajándékait. Egy Avon futásról szóló gálát hirdet a pólója, amire (mármint a futásra, amiért a pólót kapta) még a jobb napjaiban szánta rá magát, na és persze egy mackó nadrág. A csomagoló papírt ő választotta, Hamupipőke, Belle és Hófehérke 1000 dolláros mosolyai tűntek fel szerte széjjel a könnyen szakadó marha drága papíron. Unta az egészet és nem értette, hogy vajon a táblás csokoládét miért kell külön becsomagolni, így hát az első próbálkozás után meg is győzte magát, hogy erre nincs szükség. A játékokat rendre eltakarta, és egy Nagy Zöld Táskába (ami kék persze) tette. Indulás: Zárkózásos, utolsó pisiléses, anyura várós, pont, mint mindig! Autópálya, Dunaújvárostól egészen a minket érdeklő „Kijárat” tábláig, közben halkan csendesen, de azért jól láthatóan el kezdett esni a hó! A Kocsiban még beszélt egyetlen és szeretett Kedvesével, ami igazán megnyugtatta a lelkét. Az már kevésbé, hogy a hívás után a telefonja az „akkufeszültség alacsony” felirattal díszítette a kijelzőjét. Ezt szóvá is tette, de Édesapja megnyugtatta, hogy használhatja az ő mobilját. Oda értek. 5gyerek a boldog szülők és a még boldogabb nagypapa várta őket. Először megtekinthették a 3hónapos Zóra Lilla nevű tünemény angyalhercegnőt. Ez úgy szinte kitöltötte az egész látogatást, persze ő azért, kimentem a hóra beszélgetni egyet Fülessel és Bogyóval. Ők a ház és a benne lakók őrzői, ha valaki a nevekből nem jött volna rá. (és itt átváltanék E/1 személyre, ha nem hargszotok meg, de így egyszerűbb)
Megebédeltünk, aztán lassan de biztosan eljött az indulás ideje. Csörsz utca 14-16 Sport Max! A hó megállás nélkül szakadt az égből. Az utcát nagy nehezen megtaláltuk és 15. 45-re már hívtam is az én drága Hugimat, hogy megérkeztem. Az újra találkozás élményét semmi nem ronthatta el, és fillingessebben nem is csinálhattuk volna. A hó nagy pelyhekben hullott, mi pedig rohantunk egymásfelé. A magas sarkú és a színes osztálytáncos esernyő már csak hab volt a nagy jégtortán! Örülünk egymásnak egy sort, majd a melegebb helyszín felé vettük az irányt. Bent már rengeteg anya, apa nagyszülő, kisgyerek, kisdiák, nagy diák várta, hogy elkezdődjön a közel 4 órás esemény. Leültünk, majd Proci is megtalált nagy nehezen (mert ügye a telóm lemerült!) Beszélgettünk minden féléről, majd megjelent egy széles mosolyú igen gyanúsan Ágira hasonlító szőke hajú szépséges nő. Ő Nussi anyukája, egyből tudtam, ahogy ránéztem. Csatlakozott hozzánk, és bebizonyosodott, hogy nem vagyok annyira rossz szülőfelismerő! A műsor lassan elkezdődött és a gyertya betolás helyett gyertyás bevonulás lett! (azt lehetett érteni a bemondás alapján, hogy a műsor kezdetét veszi a végzősök gyertya betolásával vagy valami ilyesmi!) Az osztálytáncok aranyosak voltak, a keringők gyönyörűek, de nekem a Nussi-Proci páros tetszett a legjobban, a maga kis hibáival is tökéletes volt. A záró keringő után persze elkezdődött a bál, amit mi nem vártunk meg végig. Nussi átöltözése után, bepréselődtünk hatan egy kocsiba és a szeretett otthon felé vettük az irányt. Az utazás igen muris volt, mert Proci ölében Nussira feküdve élvezhettem a kb. 10-15 perces komoly utat! Nussiéknál aztán átöltöztünk ettünk, ittunk koccintottunk, és neki vetettük a hátunkat a fagyos éjszakának! A buli helyszíne ígéretesnek tűnt, hangulatos kis szórakozóhelynek találtam. Persze megérkezésünkkor egyből rájöttem, hogy ezt pia nélkül nem fogjuk sokáig bírni. Beálltunk a sorba, végül Huginak sikerült sört szereznie, ami ugyan egy kicsit vizes volt, de jó egyetemista nem panaszkodik sokat. A végzősök már igen jó állapotban mulatoztak, hát mi se tagadtuk meg magunktól a jóféle Unicumot, Tequilát. A hangulat az idő múlásával és nedűk fogyasztásával igen csak fokozódott. Igazi középsulis filingje volt az egésznek. Nagyon jó volt. Új nagy szerelmek születtek, csókolózó ifjak vették át a kanapékat, székeket meg ilyesmiket! Énekeltünk táncoltunk. Eljött a hajnali 4 és elindultunk haza. Otthon még beszélgettünk, többek között azt az igen fontos dolgot vitattuk meg h ki fog belül aludni. Végül én aludtam belül. Beszélgettünk még a pasikról, az Ádámokról… végül elaludtunk. Másnap délután kettőkor indultam haza, széles vigyorom még az óta sem fakult le a pici orcámról….
Köszönöm Neked Drága Hugicám és köszönöm Neked Drága Proci!
Sok-sok ilyen bulit még!
