mindennapok

Hát ez a tegnapi nap megint érdekes volt, rájöttem, hogy az ember hajlamos olyan emberbe beleszeretni akit tökéletesnek hisz, pedig nem is az. Nem csak idealizálja...ez tök fura nekem, én nem szeretem bele még olyanba akiről azt hittem, hogy tökéletes, bár lehet, hogy ez azért van mert csak az apámról gondolom ezt! (nálam ez úgy volt, hogy előbb beleszerettem, aztán nem láttam a rózsaszín ködtől a hibákat)

Az is furcsaság számba megy nálam ha valaki fél érezni, fél kapcsolatot termteni egy régi, nagyon régi emlék miatt. Az én rossz emlékem még friss, jó, hogy félnék az ilyesmitől.
Nyolc hónap rossz kapcsolat után, nyilvánvalóan beindul a természetes védelmi mechanizmus, de szerintem ennek idővel csitulnia kéne. A menekvés a problémák elöl soha nem hosszú távú megoldás. Egyszer úgy is szembe kell nézni azzal a bizonyos Rémmel!

Vissza térve az idealizáláshoz... nagy optimizmus kell ahhoz, hogy valakiről azt hidd, hogy tökéletes, főleg azért mert senki nem az.
Mindenkinek vannak gondjai, amit nehezen old meg, és mindenkiben van valami, ami nem jó.
Szerintem az emberek többsége a barátjáról (igaz barátjáról) el tudná mondani mi az, ami nem megy neki olyan jó, vagy miben van az úgy nevezett tökéletlensége. Az már megint más ha valaki a hibáival együtt tökéletes....ez de fura. Én egyszer hittem azt egyetlen emberről hogy a hibái is tökéletesek... igen azt hiszem ez a szerelem...de az az igazi velős szerelem, amikor arra is képtelen vagy, hogy észre vedd az ordító jeleket. Viszont hosszú távon még mindig csak az apám marad, aki viszont mint apa és mit férj is tökéletesen megállja a helyét.
Túl sok az olyan férfi, aki ezekre képtelen! Persze ez nem csak a férfiaknál van így, a nők sem tudnak jó anyák és jó feleségek lenni egyszerre általában. Vagy az egyik megy vagy a másik, rosszabb esetben egyik sem....

Na befejezem a filózofálást, megyek tojást pucolni, este jönnek a csajok vacsizni, és még boltba is el kell menni, bár azt mondta Drazsics el jön velem, ha már én nem megyek vele a T.Com-hoz balhézni...